Akinek volt kisbabája, tudja, hogy a babák körömvágása sok esetben igazi kihívást jelent! Azonban a cseperedő gyermekek körmeire is érdemes kiemelt figyelmet fordítani. Mielőtt a veszélyekre hívnánk fel a figyelmet, az általános érvényű szabályt tartsuk szem előtt: körömvágás alkalmával nem szabad túlzottan visszavágni, illetve úgy lekerekíteni, mint a kéz körmeit. A nagylábujjaknál ezt kifejezetten tiltják a szakemberek, sőt a széleit meg kell hagyni egyenesen, majdnem olyan magasan, mint maga a lábujj.
Abban az esetben, ha a körömszél bármilyen okból kifolyólag sérül (pl. a köröm sarok túl mélyen lett kivágva) előfordulhat, hogy a körömlemez szúró fájdalommal kísérve belenő az oldalsó körömredőbe, emiatt tehát a körömágyat ún. gennykeltő baktériumok lepik el és az oldalsó körömredőben piros, duzzadt, gennyező, vérző, fájdalmas gyulladás alakul ki. Egy idő után a köröm szélét is eltakarhatja ez a sarjszövet és a begyógyulni képtelen hámszövet alatt vérzékeny sarjszövet (= vadhús) képződik.
Vannak azonban védhetetlen helyzetek, ilyen lehet például egy családi tv-zés, amikor a gyerek piszkálja a körmeit, talán még be is szakítja, ám erről nem szól a szülőnek. Ha nem vizsgáljuk át naponta tüzetesen lábkörmeit, nem biztos, hogy felismerjük a sérülést, amely könnyen gonddá fejlődhet, ugyanis a köröm növekedési iránya megváltozhat és benövéssé alakulhat, amelyet egy idő után vadhús vesz körül. Rosszabb esetben már csak a sebész szikéje segíthet, ám időben felismerve az ügyes kezű gyógypedikűrös akár egyetlen kezeléssel képes uralni a helyzetet. Az apróságokat tehát ne szidjuk meg, ha lábkörmeikkel történik valami, inkább arra buzdítsuk őket, hogy bátran osszák meg velünk még a legapróbb sérülést is, hogy a komoly bajt elkerülhessük.